WOLFCLAW Farkasbőrbe bújt bárány

Egykutya

Vauuu! Én egy nyugodt farkaskutya vagyok (igen, létezik ilyen fajta és nem, nem a német juhász az), de a hátamra feküdtem és hangosan nyüszíteni kezdtem, amikor megláttam ennek a műsornak az ajánlóját. Az "Egyik kutya, másik nem", aminek már a címtől is vonyítok kínomban, egy újabb példája a copypaste technikájú műsorötleteknek, amiben a TV2 már nagy rutinra tett szert.

Szoktam nézni a NatGeo "Csodálatos kutyadoki"-ját és sokat tanultam a sorozatból, ezért nagyon szeretem. Mivel ezzel sok kutyatársam van így, kis hazánkban a veres kettes meglátta a lehetőséget és ráugrott a témára, mint kiéhezett pitbull a lábszárcsontra. Nem ez a baj, hanem az, amit kihoztak belőle. Amikor a híradós Stahl Judit megvilágosodott és hirtelen konyhatündérkévé vált, a kritikák tömkelege arról szólt, mennyire átlátszóan másolta le Nigella Lawsont (aki össze akarja hasonlítani a két hölgyet illetve műsorait az kapcsoljon a TV Paprikára). Na de rég volt az mán! Mostan örüljünk dévajul mert ihajla, van már nékünk saját Cesar Millanunk!

Nem is kell nekünk, magyar kutyáknak feltétlen a kis mexikói, hiszen itthon is megtalálhatják a gazdik a nekünk megfelelő kiképzőt. Itt van mindjárt ennek a műsornak a házigazdája Korom Gábor és a Tükörmódszer, ami ugyanolyan használható mint a "Kutyákkal suttogó"-é. Viszont ha már így reklámozzuk, akkor talán tessék rákészülni a dologra.

Az első harapást azért kapják, mert egy sötét, steril stúdióba lerakni egy fehér kockát és arra ráültetni a műsorvezetőt kifejezett nézőkínzás. Azért, mert esetleg egy fa árnyékába állítják az embert, még nem fogok arra koncentrálni hogyan fújja a szél az ágakat. A második harapás azért jár, mert nekem ne dumálják be hogy a kölykök tanításához szükséges ingerszegény környezet ugyanezt az üres szobát jelenti. Mitől lenne ingerszegény, ha tele van szaladgáló emberekkel, kamerákkal? A harmadik harapás azért jár, mert látszólag van egy vezérfonal, de aztán ezt túl gyorsan lerendezzük anélkül, hogy teljesen elvarrnánk. Mintha csak tüneti kezeléssel le lehetne rendezni a problémát, utána pedig foglalkozhatunk általános dolgokkal. Millannál végigviszik a folyamatot, és utána láthatjuk hogyan haladnak nélküle. A legnagyobb, csontroppantó harapás pedig azért jár, mert képesek voltak bellycam-et használni. Tetszik tudni, ez az, amikor a házi videón az operatőr a kis kézi kamerájával magát veszi miközben halad előre és a kép úgy remeg ahogyan lépked. Ettől epilepsziás rohamban törtem ki amikor megláttam. Senki nem szólt a rendező Indiánnak, hogy most nem Hooligans videóklippet csinálnak, hanem tévéműsort?

Ne tessék azt gondolni, hogy nekem azért van bajom, mert eleve egy morgós fajta, neveletlen kutya vagyok. Lelkesen csaholnék, mert nagyon jó ötlet, hogy megmutassuk, nem csak Ceasar Millan van a világon hanem itthon is vannak kiváló kiképzők és kitűnő módszer. De amit láttam a TV2-n, attól vigyázba vágja magát a szőr a hátamon.

Tessék eldönteni nevelő célzattal készítenek műsort a tudatlan gazdiknak, vagy csak önpromóciós adássorozatot kapunk és örüljünk neki, mint a jutifalatnak? Jól gondolják át a választ, mert kutya vagyok, nem hülye és nagyot tudok harapni!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.