WOLFCLAW Farkasbőrbe bújt bárány

Amikor még fiatal srác voltam, anyámnál kötelező program volt a péntek esti Dallas. Hét éven át szenvedtem attól, hogy egy lakótelepi lakásban ülve azt nézzem miképpen ölik egymást egy családon belül, hogyan tolják literszámra a piát a fejükbe egy amerikai ranchon és hogyan dobálóznak dollármilliókkal. Mégis azért titokban érdekelt miképpen tudja Jockey hétről hétre átbaszni a fél világot, és milyen bárányszemekkel csodálkozik Bobby a testvérének minden egyes lépésén. Aztán eltelt nagyon sok év, míg egyszer csak a TNT bejelentette folytatódik a Ewingok története. Most hogy hozzánk is eljutott az új Dallas, és mert ennyire rágörcsölt az RTL Klub megnéztem tudtak-e valami újat nyújtani de rájöttem Southforkon a helyzet változatlan.

Azt gondoltam ennek az új sorozatnak lehetne a Dallas: Next generation címet is adni hiszen már Jockey és Bobby fiairól szól a történet és az öregek csak háttérszereplők lesznek. Ez részben meg is valósult de épp ezért lett olyan lagymatag az egész. Rögtön úgy indul a sztori hogy Birkaszemű Bobby Ewing halálos beteg. Olyan tumorja van amire még magyar elnevezés sincs, és ha nem mondja el a családjának akkor biza meg is fog murdelni. Mi a pöcsöm ez, lelkiismeret rák? Nem mondom végig, hogy mi történt a szezonnyitó két részben mert akkor ki nézné a sorozatot. A lényeg, hogy mindenki mindenkinek hazudik, manipulál, stb... Csak Bobby, Bobbyné és az örökbefogadott Cris az ártatlan és naiv. Mintha egy alternatív Barátok köztöt látnék csak itt adott az állandó konfliktus nem kell pluszban generálni.

A színészekről nem szólnék sokat mert nem vagyok filmkritikus, másrészt mert Jockey azaz Larry Hagman még a nyolcvanon, a májátültetésen és a gégerákon túl is simán lealázza a fiatalokat a bozontos szemöldökével meg a barázdált arcával. Patrick Duffy hozza a szokott Bobbyt, a többiek pedig olyan semmilyenek. Brenda Strong mint Bobby új neje semmivel sem jobb mint a Született feleségekben Mary Aliceként pedig ott rögtön az elején fejbe lövi magát. Lehet itt is segített volna rajta. Talán még Linda Grayre mondanám hogy tud valami pici újat hozni Samantha szerepébe és ez nem csak annak köszönhető hogy a hetvenkét éves színésznő olyan jól néz ki mintha csak ötven lenne. Ray Krebbs alakítója Steve Kanaly sem fog már megfiatalodni, és akkor még finom voltam de a legborzasztóbb hogy a mindenki által aranyos, szexi kislányként ismert Lucy azaz Charlene Tilton úgy néz ki mint egy túlsúlyos,alkoholista hajléktalan a nyóckerből. A magyar változatba sajnos Szerencsi Éva és Kránitz Lajos helyére mást kellett keresnie az RTL Klubnak mivel mindketten már az égi társulat tagjai de azt gondolom Pápai Erika és Reviczky Gábor a körülményekhez képest ha nem is tökéletes de mindenképpen remek választás volt. Azért pedig egy külön piros pont, hogy az egyes epizódok a sugárzás után igaz csak egy hétig de visszanézhető ek az RTL Most-on.

Az új generációs Dallasnak nem az a legnagyobb hibája, hogy a régi főcím hármas képernyőosztása helyére csak a nevek kerültek, és nem is feltétlen az hogy az új generációra helyezik a hangsúlyt a történetben mert legalább nem úgy áll neki az ember, hogy megint egy újraértelmezés és az eleve csak szar lehet. Sokkal inkább az a baj, hogy ez a Dallas már nem az amit mi annak hívunk. Ha nem erőltetnék ránk a gondolatot hogy eltelt két évtized és Samantha,Jockey, Bobby már csak SZTK-mercis vén trottyok lettek akkor elhinném és elismerném, hogy ez a nagy klasszikus folytatása. Így viszont ez csak melegített whiskey, amit inkább kiöntenek mint megisznak.