Propaganda 2.0 - Tillárom

Már nagyon régen volt, amikor elindult egy késő esti "kulturálisdokumentarista" (tudom ilyen műfaj nincs, de jobbat nem tudok rá mondani) műsor Till Attila vezetésével. Annyira alter volt a népeknek, hogy csak nagyon kevesen tudtak erre vevők lenni. Aztán később ebből született az "Abszolút" című műsor, amit már a Quimby zenekarból ismert Varga Livius vezetett és erősen a kulturális tematika felé tendált. Majd már erre se volt kereslet és a köztévé csendben megszüntette. Most viszont a TV2 újra potenciált látott a témában és feltámasztotta a Propagandát. Én pedig hangosan éljeneztem, mert végre mertek megint valami nehezebbet, fajsúlyosabbat képernyőre engedni.

Ez az új Propaganda már nem annyira elvont mint volt, sokkal inkább egy házhoz- menős talk- showra hasonlít, amihez Tilla az ideális ember. Nem öntelt, a vendégeit semmibe vevő mint Fábry, de nem is az az elveszett lélek, mint DTK. Az a figura, akinek a lábatlankodása jóleső érzéssel tölti el a nézőt, mert szórakoztat viszont elég komoly tud lenni, ha arra van szükség. Ami elsőre kicsit megzavart az a látszólag értelmetlen ugrálás a porték közt. Mert a logikus gondolkodás szerint, ha két alany van, és egy órás a műsoridő, akkor az elején mondjuk Lukács Lacival beszélgetünk és követjük végig, a második felében meg a lovakkal suttogót. Ehhez képest valami vad táncot lejtett a két téma egymással, ami csak első blikkre tűnik kaotikusnak. Ha ráérez a néző, már maga is megy a sodrással és élvezi ezt a látszólagos összevisszaságot. Viszont ehhez kell némi értelem, ráhangolódás, amit nem tud mindenki elsajátítani. Ahogy egy masszív alkoholistát (aki saját hányásban fekszik a kapualjban már reggel nyolckor három csavaros kifli betolása után) nem kínálnék meg egy pohár villányi Merlotval, úgy a teleholistáknak sem ajánlott az ilyen műsor. Nekik ott van a ValóVilág vagy a jósok. Aki viszont felfogta az első adást az rájöhetett, hogy a Tankcsapda nem egy rockzenekar a sok közül, hanem annál sokkal mélyebb és a patásokkal sem olyan nehéz megértetni magunkat ha megfelelően állunk hozzájuk.

Ebben az esetben megértem az éjszakai időpontot, mert az új Propagandát ki kell élvezni, mintha kostolón lennénk. Nem lehet egy hajtásra lenyelni, mert úgy nem hat. Kortyonként ízlelgetni kell és folyamatosan eszmélni rá, mit is akar mondani. Ebben Tilla abszolút partner, sőt a kultúra legjobb somellierje. Nagyon remélem mégegyszer, nem fogják tudni a percemberek lenyomni az értékeket. Könyörgöm emberek, legalább a fejünk lógjon ki a bulvár folyóhomokjából és lássuk meg az értékeket ebben a teljesen elsivatagosodott életünkben!

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.